A folyosó túl végén az 1/4-es tanterem állt. Ayumi már tíz perce csak a fejét verte a padhoz, amiért Ikutoval került egy osztályba. A kígyódémon ugyanis megállás nélkül flörtölt a lányokkal – azzal a kőkemény kettővel, aki az osztályban volt – vagy őt faggatta szexuális életéről, avagy a sajátjáról magyarázott és kérdezgetett. A pornóújságok, melyeket Rika már rég elkobzott volna még táskájában lapultak a tanárra várva.

Ayu elmélázva nézte a diákokat. A társaság zöme srácokból állt. A nyomiktól az egészen helyesekig… Azonban csak egyetlen téma érdekelte mindet: a mozgás és a dinamika. Az, hogy ezt egy bábun kellett beállítani vagy éjjel egy csajjal előadni, egyre ment. Ikuto végre a paradicsomban érezhette magát a sok mániákus között. Rajta kívül még kőkeményen két lány volt az osztályban. Az egyiknek vörös, míg a másiknak fekete haja volt. Ikutonak láthatóan az utóbbi jött be jobban.

- Hé, te mit ülsz itt egymagad? – dobta le magát a padra egy szőke srác, gyönyörű szürke szemekkel. Megzavarodva pillantott fel a fiúra.

- Én… Izé… Csak… Eh…

- Mondd, hogy hívnak? Én Tim vagyok.

- Lilla – nyögte, s próbált rájönni, miért is parázott be hirtelenjében ennyire.

- Szép név, akár csak a viselője – mosolygott a fiú.

- Aha… Kösz… - motyogta félre pillantva, s pirulva. – „Nem értem mi van velem… Menyasszony vagyok a francba is, nem pedig egy szerelmes kiskamasz… Mit pirulgatok itt, ahelyett, hogy normálisan beszélnék vele?! Ráadásul nagyon emlékeztet valakire… Kire is? ...”

- Milyen zenét hallgatsz? – törte meg a beálló csendet Tim.

- Kárpátiát… dir en grey-t… cinema bizarre-t – eltöprengve folytatta a felsorolást. -  Tudom is én, amihez épp kedvem van.

- Nahát, én voltam a dobosuk – szúrta közbe Tim, ám Ayu szinte meg se hallotta.

- Pardon? – nézett rá a lány.

- Mondom én voltam a dobosuk.

- A Linkin Parknak? – ráncolta zavartan szemöldökét. – Kötve hiszem.

- Nem – nevetett fel a fiú. – A CB-nek. Ott voltam dobos… Régi szép idők…

- Shin?!? – meredt hatalmas szemekkel a srácra.

- Személyesen. Kész egy autogramot? – vigyorgott perverzen. – Vagy esetleg meghívhatlak egy vacsorára?

- Bocs, menyasszony vagyok – felelt teljesen higgadtan.

- Pfff… Ne már! Az összes aranyos lány menyasszony ebben az országban?!?

- Attól függ hány lánynál próbálkoztál eddig.

- Veled együtt ötnél…

- Nos, akkor hát csak négynél.

- Te vagy az ötödik.

- Nem, Shin, nem. Egy nőt nem illik kétszer számolni akkor, se ha százat tesz ki.

- Mi van?

- Azt hiszem Kain nem lesz feldobva attól, hogy itt vagy…

- Károly?

- Nem Károly, hanem KA-IN. – Szótagolta, s már nagyban mulatott a lefagyott srácon.

- Ayumi? – nyögte hulla sápadtan.

- Személyesen – vigyorodott el, s végre rajta volt a sor, hogy nevessen a másik ledöbbent tekintetén. – Meghívhatlak egy vacsorára? Vagy inkább autogramot kérnél? De ha vacsira jössz, te leszel a főfogás…

- Ez gonosz volt.

- Hé, ki az új barátod? – huppant le a túloldani székre Ikuto. – Le kéne ülni, megjött az előadó.

- Te tényleg megkomolyodtál valamelyest… - forgatta szemeit Ayu. – Ikuto, emlékszel még Shinre?

- Shin? Ugye nem a CB-s Shinre gondolsz? – húzta undorodó grimaszba arcát.

- De igen, arra gondol – felelt kimérten a srác. – Rég találkoztunk.

- Oh, anyám… Mondd, hogy a többi bájgúnár nincs itt… - sóhajtott mélyet Ikuto.

- Nem bájgúnárok és itt vannak.

- Viccelsz, ugye?

- Nem. – A két fiú között szó szerint cikáztak a villámok. Ayu idegesen pillantott hol jobbra, hol balra.

- ELÉG! – csattant fel végül. – Jegyzetelni, figyelni, nem marakodni! Érthető voltam, Taknyosok?!?

- 25 évvel idősebb vagyok nálad, ne nevezz taknyosnak!

- Nem érdekelsz Ikuto! Nézegesd az újságaidat, mielőtt megmondom Rikának mit műveltél a tankönyveiddel…

- Hallgatok… - dünnyögte. – De nem a srácok előtt…

- Pofa be.

- Agresszív vagy… Rég voltál együtt Kainnal? Majd szólok neki, vegyen kezelésbe…

- Ikuto! – sziszegte vészjóslón.

- Te jó ég, már megint, hová kerültem? – nyögte Shin.

Kai és Shiro unottan léptek be termükbe, az 1/5-ösbe. A leghátsó sort célozták meg maguknak az ifjú hang technikusok körében. A leghátsó sorban azonban már foglalt volt két hely. Egy fiú és egy lány foglalta be az egyik sötétebb zugot, s nagyban pusmogtak maguk között. Való igaz az egész teremben leginkább csak a suttogás ment, senki se emelte fel hangját. Kai idegesen nézett körbe.

- Tisztára, mint egy könyvtárban… Kezdek rosszul lenni…

- Viselkedj, kérlek – morogta Shiro. – Ne kezdj el üvölteni, jó?

- Nem vagy a bátyám, se egyéb rokonom. Ne mond, meg mit tegyek, vagy ne tegyek.

- Kai…

- Oh, sziasztok! – integetett feléjük a hátsó sorban ülő lány. – Ha gondoljátok, itt még van hely. Világos bőre szinte világított a sötétben, szőke hajában fekete mellírcsíkok tündököltek, míg kék szemei vidáman csillogtak. A mellette ülő fiú sötétzöld szemei vészesen villantak, mintegy jelezve, a lány az övé, tetszik, nem tetszik alapon. Szőke haja lapockájáig ért, s ott egy hajgumival hanyagul lett összefogva.

- Sziasztok – köszöntek végül ők is, majd helyet foglaltak a furcsa páros mellett.

- Timi vagyok, ő Saibon.

- Kötve hiszem, hogy japán volna… - jegyezte meg kissé zordan Shiro.

- Becenév – felelt ridegen a srác. – Sanyi.

- Oh, az már más – bólintott rá a tigris. – Simon.

- Krisztián – mutatkozott be gyorsan Kai is, míg egy értelmes név volt eszében.

- Cukker… - vigyorgott Timi. – Titeket mi szél hozott erre a szakra?

-  A pokol kénköves ménkűi… - dünnyögte Shiro. – Meg a borzalmas família…

- Az, a család – hagyta rá Kai.

- A barátod valami papagáj féle, hogy csak kontrázni tud? – kérdezett rá Sanyi.

- Nem vagyok papagáj! Hol’

- Hogyan lenne már papagáj? Csak egyszerűen sötét ahhoz, hogy értelmesen beszéljen.

- ’ló vagyok… - fejezte be orra alatt motyogva Kai, saját ostobaságán dühöngve.

- Ne bántsd már, Saibon! – pirított rá barátjára Timi. – Csak azért, mert egy kicsit szégyenlős…

- Szégyenlős?! – kapta fel fejét Kai. – Én nem vagyok szégyenlős…

- Kuss – sziszegte Shiro. – Ne égesd tovább magad…

- Nem égetem…. De…

- Kuss. – Zárta le a vitát Shiro. – Ti mit kerestek itt?

- Sai ide akart jönni, mert érdeklik a hangok. Talán lesz egy stúdiónk is a végén, aztán meg – kezdett csevegni vidáman Timi. Saibon csak ült mellette, kifelé bámulva fejéből, Shiro figyelmesen hallgatta, Kai pedig csak duzzogott magában.