Vata, Ryo és Kain egy emelettel fentebb lelte meg termét, a 2/6-ot. A programozni vágyó tanulók lelkesen pusmogtak, ujjaik idegesen doboltak a padokon, szemüvegeiket orrukra biggyesztették. Csupa kocka, a többsége mind szemüveges, vézna. Nem meglepő hát, hogy a három harcos egyből szemet szúrt a terembe lépve. A srácok megcélozták a leghátsó sort a teremben és ott foglaltak helyet. Két lány azonnal csillogó szemekkel, csábos csípőmozgással közeledett feléjük. A két ifjú hölgy érdeklődését különösen Ryo és Kain keltette fel, Vatáról tudomást se vettek, elkönyvelték felesleges zavaró tényezőnek.

Az alacsonyabbik lánynak rövidre nyírt haja volt, hatalmas boci szemekkel megáldva. Feszes kis ruhája rátapadt vékony testére és kiemelte telt idomait. A teremben levő srácok nem ok nélkül fordultak utána. Szőkés hajában sötétkék tincsek csillogtak, mélykék szemei ragyogtak. Célpontja egyértelműen Ryo volt.

A másik lány haja hosszabb volt, a derekáig omlottak le a vékonyszálú tincsek. Orrán ovális szemüveg csillogott, barna szemeiben sárgás foltok táncoltak. Haja a barna különböző árnyalataiban ragyogott. Öltözéke némileg visszafogott volt, mégis csábítóan vonzotta a férfiszemeket. Kain akarva-akaratlanul észrevette a lányt. A cápa lecsapott áldozatára.

- Szia! – lehelte Roy padjára támaszkodva a szőke-kék hajú lány. – Hogy hívnak, Cicám?

- Robi… - nyögte nagyokat pislogva a fiú.

- Hmm… Dorombolsz is, rrr? – súgta fülébe az ifjú.

- Khm!

- Ha szeretnéd… - dünnyögte elkábulva a virágillattól. A lány elégedetten mosolygott, miközben leült a pad szélére.

- Mondd, Cicám… nem ismersz egy szőke lányt?

- Mifélét? – pillantott rá úgy Ryo, mint aki be van szívva.

- Khm!

- Tudnál nekem segíteni? – biggyesztette le ajkait Kain előtt a barna hajú lány.

- Miben? – nézett rá látszólag érzelemmentesen.

- Tudod, elkélne egy kis segítség – dőlt előre, ingén kipattintva egy gombot. Kain nagyot nyelve emelte feljebb tekintetét.

- Igen? – pillantott rá. – Miben?

- Keresek valakit… Te elég jóvágású fiú vagy, bizonyára ismered is őt… - ült be a fiú ölébe. – Cserébe én is segítenék neked… Akármiben. – Súgta.

- Khm!

- Akármiben… az jó lesz – hajolt a lány nyakához s lehelt rá apró csókot. – Miben lehetek szolgálatára?

- Első körön szabadulj meg ettől a gyűrűtől… - nyúlt a fehér aranyért. – Aztán segíts nekem. Egy szőke lányt keresek.

- KHM! – köhintet immár sokadjára a társaságból kiszorult Vata. – Elnézést, Hölgyeim! – ragadta meg a két fiú fülét, nagyot húzva azokon. A lányok sértődötten húzódtak arrébb. – Észnél vagytok?! – sziszegte a két fiúnak.

- Eh? Neked meg mi bajod? – meredt rá Ryo. – Nem tartozom semmivel se Amenak…

- Idióta! – kólintotta fejbe egyszerre a másik kettő.

- Észnél vagyok – morogta Kain, - nagyjából legalábbis…

- Mint két kisgyerek, aki bedől a csomagolásnak! – koccintotta össze a két buksit. – Néztétek már, mi van a borítás mögött?! Miféle testőrök vagytok ti?!

- Én kérek elnézést, hogy nem vagyok pokolhírű hadvezér… - morogta Kain. – Mit kéne észrevennünk?!

- Fogalmam sincs, én csak egy bomba nőt látok, aki tálcán kínálja magát… - dünnyögte Ryo. – És még nem vagyok pórázon…

- Ezek angyalok! – koccintotta össze ismét a két fejet Vata. – Kezdem érteni, hogy Lucifer miért ragaszkodott ahhoz, hogy veletek jöjjek…

- Angyalok?! – nézett össze a két fiú, majd a lányokra pillantottak. – Nem is érezni rajtuk – vetette oda Kain.

- Én nem látok semmi különöset – motyogta Ryo. – Rémeket látsz…

- Nem látok rémeket – sóhajtott mélyet Vata. – Könyörgöm, használjátok már a képességeiteket! Mégis, minek képeztelek én titeket 120 évig, ha kiveri a szemeteket egy ilyen olcsó trükk?!

- Olcsó trükk… - mormogta Kain, s szemei vadul villantak. – Most, hogy mondod… már látom…

- Te jó ég… - nyögte Ryo. – És én bedőltem ennek… - nagyot nyelt, majd megrázta fejét. – Ez maradjon köztünk.

- Szerintem is – hagyta rájuk Vata. – Nem szeretném elmondani az Úrnőknek, hogy kis híján faképnél hagytátok őket…

- Hehe… - vigyorogtak rá.

- Szedjétek ki belőlük, hogy mit akarnak, bár gyanítom, hogy a mi Shironk barátnőjére fáj a foguk…

- Valószínű – bólintottak rá, majd, mintha mi se történt volna, visszafordultak a hölgyekhez. Idő közben bejött az oktató is és elkezdte óráját, nem törődve a hátsó sorral.

- Ott tartottunk, hogy szőke… - fordult vissza Ryo a lányhoz. – Ismerek egy szőke lányt. Pofátlanul itt ül előttem a padon, hajában kék mellírral. Nem ismerős?

- Oh, most olyan goromba vagy. Miért vagy dühös? A szívem szakad belé, ha…

- Elég a rizsából – keményített be a cicafiú. – Mit akarsz?

- Hmm, tehát mégse olyan egyszerű téged elcsábítani...

- Mit akarsz? – ismételte meg a kérdést.

- Nem fontos – állt fel a lány, majd barátnőjére nézett.

- Valahol itt tartottunk… - hajolt vissza a lány nyakához Kain. – Miben lehetek hát szolgálatodra? Milyen szőke kell? Százezret is levadászok neked, ha ez a kérésed…

- Halvány szőke, inkább fehér hajú lány, csillogó kék szemekkel. Nagyon vékony, nem túl magas, de nem is alacsony, hófehér bőrű… A neve Enikő… - nyögte a lány. Kain itt döntött úgy, hogy szándékosan belecsíp a nyakába. Nem kicsit és nem is éppen csak, hanem elég rendesen. A lány felsikoltott, a teremre csend szállt.

- Felejtsd el azt a lányt – sziszegte fülébe, ajkain a lány kiserkent vére vöröslött. – Verd ki a fejedből, mert ha a közelébe kerülsz vagy bajt okozol körülötte a barátnőddel együtt, esküszöm, átharapom a torkodat! Megértetted?!

- Áh… meg, persze… - pislogott rá rémülten, majd követte barátnőjét és egy sorral előrébb, mérföldekre a fiúktól leültek.

- Yume.

- Yume – bólintott rá Ryo is. – Ezt muszáj volt a végére? Időnként a hideg is kiráz tőled. Emberként kéne viselkedned, nem állatként…

- Legközelebb szólok, ha olyan jelenet következik, ami kárt tesz a kiskorúak lelkivilágában – felelt gúnyosan, majd lenyalta szája széléről a vért.

- Idióták… - morogta Vata. – Az egyik elhajtja magától, a másik meg megmarja…

- Nem véletlenül haraptam meg – mordult fel Kain, mire az előadó is felfigyelt. – Elnézést, hibás a képlet a harmadik sorban… - szólt, majd csendesen folytatta: - Azért kellett a vére, meg a szaga, hogy bárhol be tudjam határolni, hol van. És ahol ő van, ott van a barátnője is… Vagy még több…

- Istenem, amatőrök! – csukott be egy könyvet a mellettük ülő fiú. – Kész komédia, de tényleg…

- Eh? – mindhárman a sarokban gubbasztó párocskára néztek, akik eddig, egészen bizonyosan nem voltak ott. – Ti meg… mikor…?

- Egy jó bűvész nem kotyogja ki titkait. – Felelt, majd arca végre a napfény egy sugarába került. – Csáó, srácok, rég találkoztunk! – vigyorgott komiszan a fiú, zöld szemei huncutul csillogtak, vörös haja kócosan állt feje búbján. A mellette ülő lány vállára hajtotta fejét, s bájosan mosolygott rájuk.

- Hello! – csilingelte. – Látom megismerkedtetek Namival és Soraval. Bejönnek, mi?

- James! Szilvi! – kiáltottak fel lefagyva. Kis híján kiestek a padból döbbentükben.

- Mondom én, amatőrök. Mindegyik az. A barátnőid nem tudnak flörtölni, se kikérdezni, és ezek se tudnak kikérdezni… Kölykök…

- Nem a puszi pajtásaim a lányok, de jóban vagyunk, ahogy te is elvagy Hermésszel.

- Jól van, nem kell a fél Olümposzt felsorolni… - emelte a magasba kezeit James.

- A hátsó padsor lenne szíves ide figyelni?

- Elnézést – feleltek kórusban a srácok, Szilvivel együtt.

- Hát ez így, érdekes egy tanév lesz ismét… - sóhajtott mélyet Kain.

- Várd ki az ebédszünetet! – Kacagott fel James. – Az lesz a legjobb.

- Mert?

- Remélem, szeretitek a meglepetéseket, mert azoknak még korán sincsen végük – kuncogott az arkangyal.